2018. 01. 29.Egy régi történet…
A 1980-as években játszódik a történet, melynek főszereplője egy kislány, aki a Balatonon töltött két hetet, nyaralással. A táborban töltött időszakot nagyon jól élte meg, élvezte a környezet nyújtotta lehetőségeket, az újonnan megismert társak figyelmét, a közös játékot. Az utolsó napokban a hazautazás előtt a programokon való részvétel helyett, sok időt fordított arra, hogy a ruháit kimossa, szépen összehajtogassa és bepakolja a bőröndbe. Még annak ellenére is fontosnak tartotta ezt a „programot”, hogy a társait közel sem érdekelte a hasonló tevékenység, és nem is támogatták a jelenlétükkel. Az olvasóban ilyenkor felvetődik, egy kérdés, hogy miért csinálta ezt, vagy esetleg egy gondolatbeli dicséret suhan át a fejünkben, vagy talán irigység a szülő iránt…
Sok év elteltével az akkori kislánynál, felnőtt nőként, mellrák betegséget diagnosztizáltak, és a gyógyulás érdekében szembe kellet néznie az életében előforduló pszichés hatásokkal. Teljesen „véletlenül” eszébe jutott a fenti történet, és úgy gondolta megkérdezi az édesanyját, hogy milyen érzés volt az, amikor meglátta, hogy a kislánya milyen rendezett ruhakollekcióval érkezett haza.
Az anya, nagyon örült a kérdésnek, és még most is hallatszott a dicséret a hangjában.
„Nagyon örültem, hogy ennyire jó gyerek voltál és vagy ma is. Biztos azért csináltad, hogy levedd a terhet a vállamról, hogy tudjak pihenni a munkám elvégzése után!”
Te, mint olvasó, mit gondolsz erről a történetről?
Én azt gondolom, ennek a gyermeknek az lett volna a feladta, hogy játékkal töltse el a nyaralás minden percét úgy, mint a társai. Az anyának a dicsérete inkább önzőséget, és burkolt manipulációt takar. Valószínű a gyerekkel megtanították a szülők, hogy a szeretet csak akkor jár, ha valami nagydolgot visz véghez. Ebben a környezetben nehezen alakul ki a személyiségben az önbizalom. Miért?
Az oka a maximalizmusra nevelés, mert ha tökéletes a gyerek, akkor tökéletes a család a külvilág számára. Ha hibázik a gyermek, akkor a kudarc miatt bűnbakot tudnak csinálni belőle a szülők, így hárítják el maguktól a felelősséget. Elérhetetlen célok, lehetetlen elvárások, állandóan változó szabályok, olyan érettséggel reagáljon a gyermek a világ dolgaira, amilyennel még nem rendelkezik, mint egy miniatűr felnőtt.
Felnőtt korára az így nevelt gyermek belekerül a maximalizmus ördögi körébe. Az elvárt maximalizmus a tökéletességre törekvés, a kudarctól való félelem következménye a halogatás, mely eredményeként egyre több feladat torlódik fel, a félelem lavinaszerűen nő, mely bénultságot okoz.
Azok az emberek, akik így élnek nem tudnak mit kezdeni azzal a szóval, hogy SIKER! Kíméletlenül hajszolják magukat. A legkisebb hiba is pánikérzést vált ki bennük.
Ha magadra ismertél a történetből, ne várj addig, amíg megbetegszel!
A weboldalon megtalálod az elérhetőségem.
Segítségedre leszek egy terápiás folyamatban, melynek eredményeként elcsendesítjük a lelkedben azt a hangot, mely folyamatosan maximális teljesítményre kényszerít!
