2018. 02. 28.Most már tényleg elegem van. Valami gondja van velem. De mégis mi? Hiszen semmit sem követtem el ellene. Valamit beképzel magának. Miért mond nemet? Azt hiszi… – ilyen és hasonló mondatok vetődnek fel a gondolatainkban, a környezetünkben élők kritikájának hatására, melyek konfliktusokhoz vezetnek. Hol találkozunk kritikával és konfliktussal? Az élet minden területén, otthon, munkahelyen, iskolában, autóvezetés közben és még sorolhatnám… Ha nem kezeled konfliktusaidat, folyamatos stresszhatás alatt lesz az életed, amely kimerít, lebénít és megbetegít egy idő után. Segítségül ajánlom figyelmedbe az alábbi tanulságos történetet. A kritika és konfliktuskezelés technikák elsajátításában segítségedre leszek. Keress az elérhetőségeimen.
Egyszer egy apa a fiával és egy szamárral bandukolt Keshan poros utcáin a tikkasztó déli hőségben. Az apa ült a szamáron, a fiú pedig vezette. „Szegény fiú”, gondolta egy arra járó. „Apró kis lábaival igyekszik a szamár tempójával lépést tartani. Hogy tud valaki ilyen lustán a szamáron elterülni, amikor látja, hogy a kisgyermek fáradtan fut mellette?” Az apa nagyon szívére vette a hallottakat, ezért a következő sarkon leszállt, és fiát ültette maga helyére. Alig telt el pár perc, máris felemelte hangját a következő járókelő: „Ezt a szégyent. Úgy ül az a legény a szamáron, mint egy szultán, miközben szegény, öreg apja alig bírja szusszal.” Nagyon bántotta ez a fiút, ezért kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra. „Hát láttak már ilyet?” nyivákolt egy kendős asszony. „Micsoda állatkínzás! Szegény öreg szamár kiköpi a tüdejét, miközben az öreg és a fiatal mihaszna úgy ülnek rajta, mintha dívány lenne az a szegény pára!” A szidalmazottak szétnéztek és leszálltak a szamárról, anélkül, hogy akárcsak egy szót is szóltak volna. Alig tettek meg néhány lépést a szamár mellett haladva, mikor hallották, hogy egy idegen szórakozik rajtuk: „Jaj, csak ilyen ostoba ne legyek soha! Minek sétáltatjátok a szamarat, ha az nem teljesít semmit, nem hoz nektek hasznot, és egyikőtöket sem cipeli?” Az apa egy maréknyi szénát nyomott a szamár szájába, és átkarolta a fiát. „Mindegy, mit teszünk -mondta- mindig van valaki, aki nem ért vele egyet. Azt hiszem, nekünk magunknak kell tudnunk, hogy mi a jó nekünk.”
Forrás: Nossrat Peseschkian, 2009
